A kosarad üres
Összesen: 2665
/
2666
Izrael első királyának története azt mutatja, hogy Isten meghallgatja az alázatos könyörgést, teljesíti népe kérését, mégis Ő marad az igazi Király. Arra tanít, hogy az Úr szavának való engedelmesség többet ér minden külső hatalomnál és áldozatnál.
Dávid felemelkedésének és bukásának története arra tanít, hogy még Isten felkent királya is elbukhat, de az őszinte bűnbánat elnyeri a bocsánatot. A bűn következményei azonban fájdalmasak maradnak, miközben Isten szövetségi terve mégis rendületlenül halad előre.
Salamon élete arra tanít, hogy az igazi bölcsesség és a maradandó áldás abból fakad, ha az ember mindenekelőtt Istent keresi. A legnagyobb ajándékok is eltékozolhatók azonban, ha a szív a gőg és a megalkuvás felé hajlik.
Illés története a Kármel-hegyen azt hirdeti, hogy egyedül az Úr az igaz Isten. Teljes szívű hűségre hívja népét, és megmutatja hatalmát azzal, hogy meghallgatja az imádságot, míg a hamis istenek némák maradnak.
Judit története azt mutatja meg, hogy Isten váratlan eszközök által is megszabadíthatja népét. Egy alázatos özvegy bátorságát és hitét használja fel arra, hogy megalázza a gőgöst, és dicsőséget szerezzen nevének.
Tóbiás könyve megmutatja, hogy Isten meghallgatja az imádságot, és még a száműzetésben is vezeti népét. A hűséges engedelmesség és a rejtett gondviselés útján pedig gyógyulást, szabadulást és váratlan örömöt ajándékoz.
A tékozló fiú példázata azt hirdeti, hogy Isten irgalma tárt karokkal fogadja a bűnbánó embert, megbocsátást és örömteli visszafogadást kínálva neki, bármilyen messzire sodródott is tőle.
A vető példázata azt tanítja, hogy Isten igéje élő és termékeny mag. Maradandó gyümölcsöt azonban csak az a szív terem, amely kész befogadni, megőrizni és hittel táplálni azt.
Az első tanítványok története megmutatja, hogy Jézus belép a hétköznapi munka világába, és bizalomra hívja az engedelmes szívű embereket. Így lesz a mindennapi életből az ő követésének útja, amely másokat is Istenhez vezet.
A kánai menyegző története arra mutat rá, hogy Jézus a mindennapi szükségleteinkkel is törődik, és a hétköznapi helyzeteket is dicsőségének jelévé formálja. Az egyszerű engedelmesség megnyitja az utat a váratlan öröm és a mélyebb hit előtt.
Lázár feltámasztásának csodája Jézus mély együttérzését és isteni hatalmát tárja fel. Megmutatja, hogy ő a Feltámadás és az Élet, aki reményt és győzelmet hoz még a halál fölött is.
A vak ember meggyógyítása azt hirdeti, hogy Jézus a világ világossága, aki a szenvedés helyét is Isten dicsőségének színterévé teheti, és nemcsak a testi szemet, hanem a hit szemét is megnyitja.
A megbocsátásról szóló példázat arra tanít, hogy Isten elengedi a bűn jóvátehetetlen adósságát, és ugyanilyen szívből fakadó irgalomra hív bennünket embertársaink felé is.
Zakeus története arra világít rá, hogy Jézus maga keresi meg az elveszetteket, és hogy az őszinte megtérés mindig kézzelfogható változást, nagylelkűséget és a kegyelem által megújított életet terem.
Az ötezer ember megvendégelésének csodája Isten bőséges gondviselését tárja fel. Megmutatja, hogy a legkisebb felajánlás is elégséges lesz Jézus kezében, és arra irányítja tekintetünket, aki maga az Élet Kenyere.
A farizeus és a vámszedő példázata azt tanítja, hogy Isten az alázatos szívet fogadja el, és az igazi megigazulás nem az önelégült vallásosságból, hanem az isteni irgalomból fakad.
Jézus születése Isten üdvözítő szeretetét tárja fel alázatos formában: az ígért Király jászolban érkezik, a pásztorok és a bölcsek egyaránt hódolnak előtte, és reményt, valamint üdvösséget hoz az egész világnak.
Jézus jeruzsálemi bevonulása feltárja királyságának valódi természetét: szelíd és békét hozó Királyként érkezik, s arra hív, hogy ne múló lelkesedéssel, hanem engedelmes szívvel fogadjuk őt, követve az önátadó szeretet útján.
Péter története arra tanít, hogy a hit Jézusra szegezi tekintetét, nem a viharra; az ő jelenléte legyőzi a félelmet, és kinyújtott keze megmenti azokat, akik hozzá kiáltanak.
Az utolsó vacsora éjszakája azt mutatja, hogy Jézus szeretetből adja önmagát: a kenyeret és a bort az új szövetség jeleivé teszi, engedelmesen aláveti magát az Atya akaratának, és kinyilatkoztatja, hogy Isten üdvözítő tervét emberi gyengeség sem hiúsíthatja meg.
Krasznahorkai László a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb és legkülönösebb alakja, akinek művei az emberi létezés végleteit, a világ széthullásának és újrarendeződésének tapasztalatait vizsgálják.
Péter tagadása azt mutatja meg, hogy még a legbátrabb tanítvány is elbukhat, ha a saját erejében bízik; a félelem megingathatja, de az őszinte bűnbánat találkozhat az Úr irgalmával, és új kezdetet nyerhet.
Jézus színeváltozásának története azt mutatja meg, hogy Jézus az Atya szeretett Fia, aki isteni dicsőségben ragyog fel; az Atya szava megerősíti tekintélyét, és tanítványait pedig felkészíti az előttük álló engedelmesség útjára.
A keresztre feszítés feltárja, hogy Isten szeretete az áldozatban diadalmaskodik: Krisztus magára veszi bűneinket, megbocsátást szerez a vétkeseknek, és megnyitja az üdvösség útját mindazok előtt, akik hisznek benne.